SzékelykáposztaMi magyarok úgy vagyunk a székelykáposztával is, mint a pörkölttel, a lecsóval és a húslevessel. Ahány ház, annyi szokás, ahány fakanál, annyi recept. A csepeli Olajág IdősOtthonban, mikor szóba került, hogy mit főzünk januárban, először minden idős lakó a disznótorosra szavazott, amit el is vetettünk, mivel azt csak készen tudnánk beszerezni. Így esett az idősotthon lakóinak választása a székelykáposztára.

Hogy egy idősotthon lakóban se legyen tüske amiatt, hogy valaki más receptjét főzzük meg, kerestünk egy olyan receptet, amelyet székelyek, székelyföldi magyarok használnak mai napig.

A program fél tízkor kezdődött az Olajág Otthonok csepeli intézményének ebédlőjében. Az első fél órában inkább a várakozás és a latolgatás volt a jellemző az idősek részéről, vajon milyen is lesz ez a székely káposzta? Több öregotthon lakó kérdezősködött és érdeklődött.

Aztán előkerültek a különlegesebb dolgok, mint az erdei gomba, a borsikafű vagy más néven csombor, illetve a jó kolbász és füstölt hús, kicsi méz, mustár, bor és kakukkfű.

Az idősotthon lakói szívesen álltak a fazék mellé, és mikor minden a főzőalkalmatosságban volt, kezdtek gyűlni a tányérok és kanalak is.

Természetesen miközben főtt az étel, minden öregek otthona lakó elmondta a maga receptjét, kiderült, hol voltak jó hentesek, zöldségesek, milyen a jó káposzta.

Tálaláskor már több, mint húsz idősek otthona lakó forgolódtak a fazék körül. Húsz perc múlva pedig újra üres volt a kondér, csak a finom illat és a maszatos tányérok jelezték, hogy itt főzés és készülődés volt.

Nagyon fontos, hogy az Olajág Otthonok csepeli intézményének lakói, akik sok tekintetben már nem tudnának nekifogni maguk efféle főzésnek, újra átélhessék ezt az élményt, mely közösséget, jó hangulatot teremt.